az ö dolga a CSászár eleiben menyen., meg parantsoltam hogy addig örizék, amég Romában küldhetem.
Agrippa mondá festusnak, már régen kivánom hogy halhassam beszédit annak az embernek, holnap meg halhatod mondá festus. Más nap tehát Agrippa és Berenitza, nagy pompával. menének festushoz, és bé menvén egy nagy palotában. a hová gyülekezének a Romai fö tisztek, és avárosnak eleji. pált a festus parantsolattyábol a gyülekezetbe vivék, és festus mondá Agrippának. ó Agrippa király, és ti mindnyájan kik jelen vagytok, láttyátok ezt az embert. a ki ellen a sidok nékem nagy panaszt tettenek, mondván, nem méltó hogy továb éllyen, de ötet meg visgalván. és nem találván semit olyat öbenne a miért mélto volna ahalálra. de mint hogy ö maga a Császár eleiben appellál. fel tettem magamba. hogy oda el küldöm. Mind azon által., mint hogy nintsen semmi olyan bizonyos dolog a mit irhasak a Császárnak felölle. azért hozattam. agyülekezet eleiben, és fö képen elödbe ó Agrippa király. hogy minek utánna meg visgaltad volna az ö dolgát., hadd tudhasak mit irni felölle, mert nem lehet egy rabot el küldeni, és azt fel nem tenni, hogy mivel vádollyák
A koron Agrippa mondá palnak. meg engedik hogy szoly a magad menttségire, pál azonál ki terjesztvén kezeit, eszerént kezdé magát menteni, szerentsésnek tartom magamot ó Agrippa király hogy a mái napon magamot menthetem elötted. mind
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 720)